A tervezett versenyhétvégék közül túl vagyok kettőn és már csak egy komolyabb verseny van a nagy nap előtt. Hátra van még egy Kaposvári középtávú(1,9 úszás, 90km bringa, 21km futás) triatlon verseny június 30.-án. Ezt a versenyt teljes egészében a nagyatádi versenyre való gyakorlásnak tekintem. A legutóbbi bejegyzés óta volt egy Sprint távú verseny Tiszaújvárosban, ahol rendeztek csapat OB-t is, illetve volt egy Tour de Pelso bringa verseny a Balaton körül.
A csapatversennyel kezdődött a Tiszaújvárosi hétvége, ahol az ELTE-BEAC Polythlon "C" csapatába kerültem Somogyi György és Markgruber Bence társaságában. A csapat kora egy igen széles skálán mozgott, Bence 1991-es születésű, Gyuri 1982, én pedig 1975. Én majdnem senior vagyok, Bence meg majdnem ifi korosztály.:). Természetesen sosem versenyeztünk együtt, de az előzetes idők alapján kb ugyanazokat az idő eredményeket tudhattuk. Anélkül hogy komolyabban belefolynék a szabályokba a csapatversenyeknek egy igazán fontos szabálya van, hogy a harmadik beérkező ideje számít. A csapatok 3-5 fősek lehetnek, de minden esetben a harmadik ideje adja a csapat idejét. Ebből következik hogy nagyon nincs értelme ott hagyni bárkit, együtt kell dolgozni, főleg bringán. A 4-5 fős csapatoknak van egy kis taktikai mozgástere, mert pl egy öt fős csapatból kettőt el lehet hagyni útközben. Mondjuk egy jobb bringás végig vezeti 20 km-t, de futni már nem fog olyan jól tudni mint a többiek, ezért őt elhagyják, vagy ugyanez az úszásnál, bár ott még nem érdemes otthagyni bárkit. A lényeg hogy mi hárman voltunk így mozgásterünk nem volt taktikázni, együtt kell menni ha esik ha fúj. Sajnos rögtön az úszásnál kiderült, hogy én vagyok a gyenge láncszem. Borzalmasan sikerült elkapnom az úszás elejét, keveset melegítettem vízben így némi légszomj után át kellett váltanom mellre. Bence tolt hátulról, Gyuri meg elől úszott és borzalmas 16 percen kívüli idővel másztunk ki a vízből. A depó itt viszonylag jól ment, majd ki a bringapályára ahol nagyon hamar összeálltunk, és jól dolgoztunk. Szépen váltott vezetéssel egyben maradtunk. Ezzel már elégedettebbek voltunk. Két depóval együtt(kb 5 perc) 37:30-at tekertünk a 20 kilin. A futásnál megint picit én voltam a gyenge. Gyuri és Bence együtt kifutottak és beálltak olyan 4:15/ km körüli tempóra, ami nekem picit gyors volt, de csak egy picit, pont annyit visszavettek amennyit kellett, így 21:48-at futottunk az 5 km-en. Itt kb egy perc ment el rajtam, az úszásnál pedig minimum kettő de inkább három. Az összidőnk így 1:15:40 lett, ami a 12. helyre volt elég. Lehetett volna sokkal jobb is, ha tudok úszni rendesen, és még jobb ha meg is tanulnék úszni.
Egy ott alvás után a következő nap egyéni megmérettetés várt ránk. Ugyanezen a távon, 0,75 km úszás, 20 km bringa és 5 km futás. Itt már végig úsztam rendesen a 750 m-t, jóval a rajt előtt már a vízben melegítettem. Az időm nem lett sokkal jobb, de itt annyira biztonságira úsztam, illetve tele volt gyorsvonattal a sávom. 10 perc körüli úszók kerülgettek, én pedig mint a forma1-ben a lekörözöttek minden fordulónál körülnéztem jön-e gyorsabb, hogy elengedjem. Az élmezőnynél másodpercek döntenek dobogók sorsáról nem akartam hogy miattam bárki hátrány szenvedjen. Ráadásul ezen a távon lehet bolyozni így ha valaki az úszásnál tempót veszít és lemarad egy bolyról akkor az egész versenyének lőttek, vagyis már a medencében eldől sok minden. Hejjj milyen gyönyörű sport ez:) Szóval rajtam ne múljon elengedtem a gyorsakat amikor kellett, hozzá teszem tóban ilyet ugye nem kell csinálni, mert nagy a terület, de itt 50 m-es kinti úszómedencében van az úszás.. Nagyon erős volt a mezőny egyébként itt Tiszaújvárosban. Végül 16:36-al másztam ki a medencéből, amiben benne van a chipkapuig elfutás és a kimászás, persze ettől még borzalmas úszóidő. A következő téli alapozás feladata lesz az úszásomat legalább elfogadható szintre hozni. Egy borzalmasan lassú depózás után fel bringára, amin már nagyon jól éreztem magam a tegnapi sikeres nap után. Ment is szépen nagyon jó tempóban róttam a kilométereket. Sajnos összeállni nem tudtam senkivel, de ez köszönhető a rossz úszóidőmnek. Két kísérlet volt azért, az elsőnél a srác mikor vezetett számomra túl lassú volt a tempó és pár száz méter után kiderült hogy mögöttem sem tud maradni. Kicsit később utolértem egy csapattársamat Halászi Petit, aki egyébként közel 3 perccel úszott jobbat nálam. Vele is megpróbálkoztunk, az eredmény csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy Peti legalább rajtam tudott maradni, így ha én nem is találtam társat, valakit legalább tudtam segíteni a szélárnyékommal. Akik nekem jó partnerek lehettek volna azok percekkel előttem jártak már a pályán, mivel ők valamennyire legalább tudnak úszni:) A bringa időm a két rossz depózással együtt( kb 6 perc) 39:28. A depó kijártnál lévő frissítő előtt benyomtam egy gélt és irány a futás. Még így az erős segítség nélküli bringa után is nagyon jó állapotban voltam, és elkezdtem ebben a jó érzésben eltelni magammal. Szép tempóban futottam, de mire észbe kaptam hogy menne ez gyorsabban is már ott volt a vége, így sajnos ebben nagyon sok maradt. Nem "haltam" meg az aszfalton ahogy azt egy sprint távon illik. Élégé bosszantott a dolog, talán az utolsó 500 métert ha meghúztam, de az egészet mehettem volna gyorsabban. Utólag azt mondták ez sokkal kisebb hiba mintha rosszul méred fel az aktuális erőnlétedet és elfutod. Itt most nagyon hiányzott a versenyrutin. A futás majdnem másodpercre annyi lett mint előző nap, de hatalmas különbség volt a két futás között érzésre. Az 5km így 21:52 lett. Az összidőm 1:17.56 lett, ami az 52. helyre volt elég. Nagyon élvezetes hétvégét töltöttem Tiszaújvárosban, az egész szervezés, rendezés szuper volt. Jövőre ha tehetem visszajövök ide.
Június 1. Siófok Tour de Pelso. Egy újabb tervezett verseny a versenynaptáramból. Csapattal indultunk 9-en, beálltunk a Pelso mezőnyének végére és Zamárdi után szépen összeálltunk. Előzetes terveimmel ellentétben, miszerint megbújok a mezőnyben életem első ilyen távú versenyén, hamar dugába dőlt, mert nem voltak olyan erős emberek akik végig vezessék a versenyt. Így amíg kis csapatunk volt további 8-10 bringással kiegészülve az első 60-70 kilin még vezettem is többször. Ezután viszont a Balaton maraton mezőnyéből fel tudtunk csatlakozni egy nagyobbacska bolyra, aminek a tempója picit a miénk alatt volt, de rajtuk maradtunk. Itt már volt aki vezessen, és én is átálltam a biztonságos teljesítés vezérelte elv mentén a bolyban maradásra. Valahogy nem volt motivációm vezetni tovább, és nem tudtam mi vár rám 150 km után, mert kb 130 km volt addig a legtöbb amit tekertem. Jól voltam, de nem erőlködtem. Az elején voltak nyeregproblémáim, olyan 20 km után egy bukkanónál kilazult a nyergem, így kénytelen voltam megállni megjavítani, és nagyon nagy nehézségek árán tudtam vissza csatlakozni az akkor még szép tempót menő bolyunkra. Max pulzuson de visszaértem, nem nagyon szerettem volna ezután leszakadni többet a bolyról, mert még egyszer már nem biztos hogy visszaértem volna rájuk, és akkor pokoli végjáték várt volna rám, de nem is szakadtam le. Az északi parton két kisebb eső is elkapott bennünket, de nem volt vészes. A cipőmben totyogó víztől eltekintve frissítő hatású volt. Egészen 150 km.-ig nagyon friss voltam, és olyan 190 km környékén kezdett el fájni a dolog, de akkor már annyira közel volt a vége hogy csak arra koncentráltam. Sajnos elhagytam két kulacsot is, egyet üresen, egyet teli(az meglett, a szervíz kocsink felszedte), de a végén nagyon hiányzott a víz mennyiség, kaptam szerencsére Mózestől annyit a végén ami elég volt. Az utolsó Akarattyai emelkedő kicsit szétszedte a nagy bolyt és elől is rángatták szépen, de szerencsére sikerült végig ott maradni, így a nagyon boly mintegy 20 főre olvadt a célba érkezéskor. Beszélgetős, kényelmesre sikeredett ez a verseny, de ahhoz képest hogy a tejesítéstől is féltem picit, sima volt az egész. Persze az Ironman-en egyedül teljesen más lesz. A hivatalos időm 6:17:12 lett, 201 km volt a táv, ez 32 km/h-ás átlag.
Sajnos az edzéseim nem úgy alakulnak ahogy szeretném, elég sok kimarad közülük, hol családi ügyek miatt, volt sérülés hullám, és az időjárás is többször közbeszólt. Szóval nem igazán alakulnak jól az edzéshetek, de van még pár hét amit meg lehet húzni. Bár tele vagyok motivációval gyakran fásult vagyok már, de mindig sikerül valamivel felpörgetni magam. Már annyira közel vagyunk, jó lenne csúcsformát időzíteni, most nem az van. Fájdalmaim épp nincsenek, lábam rendben, porctabletta sokat segített, derekam szépen alakul, és már a futócipőmmel is összebarátkoztunk, így a sérülés már a múlté. Sok edzés vár még rám nagyon, talán most lesz a legkeményebb. 51 nap van hátra, nagyon közel vagyok. Út közben lesz még egy féltávú (1,9 úszás, 90 km bringa, 21km futás) verseny Kaposváron, amit teljes egészében arra szánok hogy begyakoroljak dolgokat a nagyatádi versenyre. Sok bringa kilométert kell még gyűjtenem, és nyílt vízi úszásokat is be kell iktatni majd. A futások nagyon kevés csorbát szenvedtek, azzal elégedett vagyok, de a bringa annyira idő és időjárás igényes, hogy túl sok tényező szólhat közbe egy egy edzés kimenetelébe. A legnagyobb probléma a mobilitásom hiánya, ami a családi élet velejárója, főleg három gyerek mellett. Konkrét időpontjaim vannak egy egy edzésre, és ha bármi közbe jön már nem sok mozgásterem van variálni, főleg a bringára igaz ez. Nagyon megszerettem ezt a sportot, és már régen nem csak az Ironmanről van szó.
