Sziasztok!
Zsoldos Sándor vagyok 38 éves, Fóton élek a családommal. Három gyönyörű gyereket nevelünk a feleségemmel. A triatlon legfőbb hobbivá lépett elő az életemben. Tele van kihívásokkal és nagyon változatos sport is egyben. Úgy döntöttem megpróbálom leblogolni a kicsit több mint fél évet, ami hátra van életem leghosszabb napjáig. Minden évben július végén rendeznek Nagyatádon egy triatlonversenyt, amit Ironmannek hívnak. 3800 m úszás, 180 km bringa, és 42 km futás. Ez szó szerint embert próbáló feladat. Pár hete döntöttem el végleg, hogy idén nekifutok a versenynek. Persze a levegőben ott volt folyamatosan az elmúlt évben is, de mikor elkezdtem mozogni sportolni még nem tudtam mire vagyok, mire lehetek képes. Ezért túl nagy bátorság lett volna kijelenteni, hogy én bizony megcsinálom. Most sem vagyok még magamban 100%-ig biztos, de már nagyon sok munka van benne, és képesnek érzem magam a kihívás teljesítésére.
2011 végén kezdtem egy perc futás egy perc séta edzéssel. Az akkori terv egy 5 km-es táv teljesítése volt. 2012 év elejétől már szóba került a triatlon, hogy ne legyen olyan egysíkú a dolog. Nagyon hamar szerelmese lettem a sportnak és Schmidt Miki barátom lévén segítségre is leltem a témában. Olyannyira, hogy azóta az ő irányítása mellett készülök hétről hétre. A 2012-es év így már a triatlon jegyében telt, készültünk kisebb nagyobb versenyekre, és volt pár futóverseny is terítéken.
Az első versenyem a 2012-es vivicittán egy 12 km-es táv teljesítése volt amit egy órán belül szerettem volna teljesíteni, ez sikerült is, 57:06-os idővel értem célba. Ezt követte egy májusi félmaraton Siófokon, ahol felkészültségemhez és magamhoz képest nagyon nagy időt mentem, 1:42:22. Ez bőven várakozáson belüli volt. 1:50:00-án belül szerettem volna. A triatlon időszak/szezon nagyon rövid a nyílt vizek hőmérséklete miatt. Júniusban egy mini versennyel debütáltam Veresegyházon. 500 m úszás, 12 km bringa, 3 km futás. Itt 50 percen belül szerettem volna, de végül 50:54 lett a vége. Ezt követte júliusban Hatvanban egy sprint távú verseny. 750 m úszás, 20 km bringa, 5 km futás. Terv 1:20:00-án belül, végül 1:20:36 lett. Augusztusban egy olimpiai távú verseny következett. 1500 m úszás, 40 km bringa, 10 km futás. Ezen a versenyen nagyon sok minden rendhagyó volt, hegyes bringa terep, végtelen hosszú depó, bringacipelés, terepmászás és még rövidebb is lett a futórész úgyhogy túl nagy idő tervek nem voltak, és az eredményt sem tudom hova helyezni. Jó volt, jól eső verseny volt, Mikivel végig csináltuk, de ennyi. Az időm azért a rend kedvéért, 2:45:34. Ezt követte a Spar maraton októberben, ami nagyon nagy kihívásnak ígérkezett, sokat készültem rá és hamar kiderült hogy a három sportág közül futásban vagyok a legjobb(úszásban a leggyengébb, a bringa amolyan közepes). Szóval a nagy álom a 4:00:00-án belüli idő volt. Ez 5:40-es ezreket jelentett, ami kezdő maratonra elég erős. Főleg hogy elsőre mindig azt mondják a teljesítés a lényeg. Itt is utolért az egész évben jellemző pár másodperces tervkicsúszás, de hogy ekkora távon is másodpercek döntsenek arra azért nem gondoltam:) azért így is elégedett voltam a 4:00:34-es időmmel. Nagyon jó érzések fogtak el a célban, és akartam ezt az érzést hatványozottan újra átélni, úgyhogy itt már érlelődött komolyabban az Ironman gondolata. Persze ott volt az a levegőben végig, de így hogy lefutottam egy maratont nagyon megnőtt az önbizalmam, persze ez azóta sokat csökkent:).
Pár hét pihenő után folytattuk a munkát, természetesen továbbra is Miki írta az edzésterveimet és irányította az alapozásomat is. A gondolat miszerint Ironman leszek most már konkrét. Nagyon tetszett az a megközelítés, amit Kis Gyula az ELTE vezető triatlonedzője mondott, hogy mikor rajthoz állunk már túl vagyunk a célon, és a verseny már örömjáték, és beteljesedése valaminek. Szóval mire odaérkezünk hogy rajthoz állunk, hogy rajthoz merünk állni már túl vagyunk az úton. Ugye a verseny egyik szlogenje is az, hogy az "út maga a cél". Szóval itt tartunk most. A 2012-es évben futottam: 1480 km-t, bringáztam 1854 km-t(nagyon kevés) és úsztam 108.5 km-t, valamint 43 alkalommal erősítő edést végeztem.
Nagyon nagy köszönet a családomnak akik lehetővé teszik nekem, hogy ezt a tömérdek mennyiségű időt edzésre fordíthatom. Köszönet Schmidt Mikinek aki felkészít erre a nagy napra, illetve testvérének Zolinak és Pepének akikkel kisebb háziversenyeket vívunk egymással és az idővel, ezek is nagyon motiválnak, illetve a közös edzések is.
Nem tudom mennyi időm lesz blogolni, mindenesetre elkezdtem, remélem szépen vezetem majd a blogot. Igyekszem beszámolni a felkészülésem állomásairól, az edzéseimről, állapotomról, gondolataimról, esetleg képekkel megspékelve. Már nincs sok idő hátra a rajtig. Az év leghosszabb napjáig. Viszont nagyon sok munka vár még rám.
