Arra gondoltam írok három bejegyzést sportáganként arról, hogy honnan indultam mit tudok most és mire lehetek képes. Mielőtt azonban rátérek az úszásra pár szó az elmúlt két hétről. Sajnos nem tudtam teljes értékű edzésmunkát végezni, mert több lépcsős betegség söpört végig a családon. Kezdődött Márkkal, majd velem, utána egy teljesen más Beuson, és most Maja kezdi rosszul érezni magát, ami akár jövő hét elejébe is belenyúlhat. A lényeg hogy bárki beteg a családban mindenképp kihat az edzésmunkámra. Így az elmúlt két hétben részben tudtam csinálni az edzéstervben szereplő edzéseket, illetve idő és lehetőség függvényében ötletszerű edzéseket végeztem. Sajnos ez van, tudtam hogy eljön télen ez az időszak és igazából szerencsés hogy eddig, október óta simán ment minden. Most ha túl leszünk végre ezen akkor reményeim szerint tavaszig letudtuk a kötelező téli nyavajákat.

Na szóval úszás. Mikor elkezdtük Mikivel a közös munkát, problémát jelentett már az is hogy a fejem a vízbe dugjam, mert a levegő kifújása víz allatt maximum helyben egyszer kétszer ment, de úszás közben fulladásos tüneteket mutattam, értsd komoly kihívás volt átúszni a 25 m-es medence túloldalára. Ekkor tudtam, hogy nem véletlen úsztam én eddig mindig mindenhol kitettfejű mellúszást. Az ment más nem. Nem volt mese, ez ide nem elég, így Miki nagyon mélyről szinte az alapoktól elkezdte az edzéseket megírni. Eleinte sok közös edzésünk volt, ahol mindig mutatta a helyes technikát. Ezért nagy köszönet utólag is. Szóval a dugjuk a fejünket a vízbe és fújjuk ki a levegőt, illetve a síklás, vízfekvés tanulása volt az első feladat. Nagyon nehezen ment minden az elején. Egyáltalán nem voltam biztos abban hogy ez menni fog.

Folyamatában, szépen edzésről edzésre elértem azt hogy nem "fulladok" már bele a medencébe. A gyorsúszás alapjai, technikája minden edzésbe szépen be volt építve, amit próbáltam az egyéb légzésgondjaim közepette elsajátítani. Hétről hétre nőtt a távolság, 25 m-es feladatok szép lassan 50m-esek lettek. Ezután bekerültek olyan segédeszközök az edzésmenetbe mint a tenyérellenállás, a lábgumi, a bója és a teki. Ezek használata is szépen beépült az edzésekbe és egyre csak erősödtem. Már nem okoz gondot egy 2,5 km-es edzésmunka, ahol nem ritkán vannak olyan feladatok amiket soha nem gondoltam volna hogy meg tudok csinálni. Hogy mit tudok most? Hát nehéz megmondani, mert nagyon mélyről indultam, és az úszás annyira összetett mozgásforma amiből mindig is hiányozni fognak a gyerekkori alapok. Vagyis valamihez képest kell ezt megállapítani, ami semmiképp nem mások időeredménye. Na ezt a valamit nem tudom mi lehet az, amihez mérjem magam, de ha őszinte akarok lenni nekem az is nagy siker hogy tudok úszni. Marad tehát az hogy magamhoz mérem magam. Sajnos ebben a sportágban tudom legkevésbé megmérni időnként a tudásomat, és itt is van legkevesebb lehetőség rá. Jelenleg a legjobb 1500 m-en két héttel ezelőttről 29:28, a legjobb 750 m-em valamivel kevesebb mint 15 perc. Tehát a tempó körülbelül ugyanaz, mondjuk 750 m-es felmérő nagyon régen volt, lehet hogy ott már tudok 14 percen belülit is. Hozzá kell tenni ezek medencében mért adatok, nyílt vízen ennél rosszabb időeredmények fognak születni, az elrugaszkodás, és a nyílt víz sajátosságai miatt.

Mire lehetek képes? Szintén jó kérdés. Ami biztos, hogy már nem félek ettől a versenyszámtól és ez nagy siker a kezdetekhez képest. Ábrahámhegyen olimpiai távon úsztam 1500 m-t és ott még váltva úsztam gyorst és mellet, mert nem bíztam magamban eléggé, mivel Hatvanban nagyon komoly fulladási tüneteket produkáltam. Konkrétan meg kellett kapaszkodnom egy bójában néhány levegő erejéig. Most azért attól már nem tartok hogy 1500m -t le kell úsznom egy versenyen gyorsban. Az Ironman azonban 3800 m, de mégsem félek tőle mert az 1500-as felmérő után is úgy értem be, hogy ebben a tempóban ment volna még. Másrészt Ábrahámhegyen nagyon jól működött az hogy átváltottam mellbe és vissza. Jelenlegi gondolataim szerint legvégső esetben ez az ironman-en is működni fog, de van egy olyan érzésem hogy menni fog az végig gyorsban, mert nagyon sokat fejlődtem és addig még sokat fogok. Elértem ugyanis egy olyan szintre hogy már edzéseknek lehet hívni amit csinálok. A technikám nem lesz tökélestes és a jót sem hiszem hogy súrolni fogja valaha, de ettől én nem vagyok szomorú egy kicsit sem. A 12-13 órás versenyből maga az úszás egy, másfél óra. Az egy órát nem valószínű hogy elérem valaha, de 1 óra 30 percen belül pedig valószínű most is tudok. Vagyis látható hogy arányaiban itt túl sok idő nem nyerhető. Jelenleg én 1 óra 25 perc környékére teszem magam a 3800 m-re, amivel a versenyen is elégedett lennék. Egyértelműen a leggyengébb számom, viszont itt fejlődtem a legtöbbet.

Annyi hozzátartozik még az úszóedzésekhez, hogy ezeket reggel csinálom és mivel este/éjjel dolgozom, elég gyakran a pokolba kívánom őket. Minden alkalommal reggel hideg tusolás az uszodában és értelmetlen kérdések a fejemben, mit keresek itt ahelyett hogy még aludnék otthon:) De az úszás közben minden érzés átalakul bennem és közben már jó, kivéve ha nem épp szenvedős fizikailag.