Hat órán belüli félironman (1,9 km úszás, 90 km bringa, 21,1 km futás) versennyel tartottam főpróbát hétvégén Kaposváron. Egy nagyon jól szervezett versenyen, nagyon jó versenyzéssel sikerült abszolválni ezt a középtávú triatlon versenyt. Tervezett állomása volt ez a felkészülésemnek, de álmomban sem gondoltam, hogy ilyen jól fog menni. Fel voltam készülve arra, hogy itt csak gyakorolni fogok pár dolgot, és az egészet alárendelem a felkészülésnek, vagyis nem lesz időhajszolás és nyugodtan csinálok mindent, amolyan "mindenre van idő" felfogással. A legtöbb pillanatban nem is kapkodtam, de amikor menni kellett, akkor mentem. Számos tanulsággal is szolgált a verseny, amik nagyon jól jönnek. Például az étkezés, az úszás és a futásnál is szereztem olyan tapasztalatot, amit fel tudok használni Nagyatádon.
Az úszást a 97. helyen fejeztem be a 222 fős mezőnyben. Óriási meglepetés:)
Úszás
Engedélyezett volt a neoprén, bár a víz hőmérséklete ezt nem indokolta, de a Nagyatádra való gyakorlás miatt lehetett használni. Kaptam Mikitől kölcsön egyet és jobbnak láttam használni, mert ki tudja mi lesz Nagyatádon, inkább gyakoroljunk. Elvileg neoprénben a mell lábtempó nehézkesebb de én ebből semmit nem éreztem. A rajt egy gát aljából volt. A taktikám az volt hogy megvárom míg elmegy a tömeg és szépen a saját tempómban senkitől sem zavartatva nyugiban úszom. Ez nagyon bejött, mivel nálam nagyon fontos az első pár száz méter hogy összeálljon a légzésem. Egy körön volt megtartva az úszás, így nagyon messze voltak a bóják amiket meg kellett kerülni, ugye ilyenkor nagyon sanszos hogy a kezdők mint én, cikk-cakkban úsznak.
Szóval a rajt után szépen beállt minden. Mentem mellben az elején, hogy minden oké legyen, de egyre többször váltottam át gyorsra, egyre nagyobb lett az önbizalmam. Szépen hagytam le az embereket még mellben is. Ezt az érzést nem tudtam hova tenni, mivel állandóan sereghajtó bolyban vagyok úszáson. Néha visszanéztem és láttam hogy milyen sokan vannak mögöttem. A fordító után már egész sokat jöttem gyorsban és jól is ment az úszás. Voltak ugyan nagy hullámok de szépen haladtam. Néha tájékozódás gyanánt melleztem hogy ne ússzak nagyon össze vissza, de a vissza nagy részét már gyorsban jöttem. Elég jól ment, ha Nagyatádra gondolok már nem félek, ma is ment volna bőven tovább. Ebből a szempontból is nagyon fontos felkészülési verseny volt ez. Itt még fogalmam sem volt hogy Pepe hol van, gyanítottam hogy azért előttem. Mikor a depóban javában öltöztem és a szpíker bemondta hogy negyven percnél járunk, majd a nagy órára nézve ezt megláttam, akkor azért nagyon megörültem hogy 40 percen belül voltam, amit előzetesen bőven elfogadtam volna. Nyilván a jó időeredményben a neoprén is nagy szerepet játszott. Az úszásidőmben benne van a chipszőnyegig kifutás is, ami kb 30 mp volt.
Úszás: 38:57 97/222
Depó1: 3:10 86/222
A depó1-ben további 11 helyet javítva a 86. helyen kezdtem meg a 90 km bringát, ahol kb. 1000 m szintkülönbség és pokoli nehézségek vártak rám.
Depóknál nem igazán siettem, de ehhez képest elég jók lettek. A neoprénnel vergődtem egy kicsit, leültem és úgy sikerült levenni. Ami kicsit sok volt hogy nem bíztam magamban és álltam elég sokat egy helyben, hogy átgondoljam minden nálam van-e, nem akartam hibázni.
Bringa
Az időmben benne van olyan két perc, ami a leszállás és a chipszőnyeg közti szakasz. Sajnos rögtön megállással kezdődött a bringa, mivel nem működött a km-órám. Olyan 1,5-2 km-ig birizgáltam az érintkezőt menet közeben, de nem akart helyre jönni és mivel garmint nem vittem, ez volt az egyetlen támpontom még a táplálkozásra is.15 km-ként terveztem enni egy gél és egy kisebb szeletet váltva, plusz 30 km-ként sótabletta. Igal előtt jóval már magnézium. Ez nagyjából így is történt. Szóval megálltam beállítottam az érintkezőt és hajrá.
Gondolkodtam hol lehet Pepe, ezért a Somogyszili fordítónál néztem a szembejövőket, de mikor már több mint 10 km lett volna a hátrányom, elkezdtem gondolkodni hogy esetleg mögöttem van. Ez be is bizonyosodott mikor egy lejtmenetnél odaköszönt és megelőzött. Kis duma után visszamentem elé és egész sokat mentünk így együtt, persze nem bolyozva:).
25 km környékén kaptam egy kisebb görcsöt, pedig a főemelkedő még vagy 10 km-re volt, így gyorsan bevettem a magnéziumot amit vittem. Kicsit aggódtam hogy mi lesz így később, de azért a sótablettákban is van, az pedig volt nálam bőven, plusz előző nap megittam este 2 liter vizet, benne két ampulla magnéziummal. Helyre állt a combom, de azért aggasztó volt, lehet a sok mell lábtempó miatt volt. Az első frissítőnél megtöltöttem a nagy kulacsom, mert úgy számoltam nem lesz elég. Ez egy újabb megállás, és egy kancsó víz a kulacsba. Az Igali emelkedő drasztikusan kezdődött de utána szépen laposan kitartóan emelkedett. Itt nem voltak gondjaim, de a szembe szél zavart, ami egyébként a Somogyszili kitérő fordító miatt oda 52 km volt. Vissza 38 km, aminek egy része oldalszél volt valahogy. Úgyhogy a 90 km-t tekintve kb 52 km pofaszél, olyan 15 km oldalszél, és 23 km hátszél, szerencsére ez utóbbi a végén volt, ahol elég jól esett.
Az emelkedőknél meglepően jól voltam. Itt úgy láttam Pepe mindig egy kicsit leszakadt és egyre nagyobb lett a távolság köztünk. A Nágocsi fordítónál nagyon sok ember, köztük sok gyerek biztatott bennünket, ami nagyon jól esett, köszönjük. Hullámzott az út rendesen, szó szerint nem volt benne sík. Nagyon jól ment a bringa is végig. Olyan 60 km-nél utolért, a mint később kiderült győztes hölgy. Vele mentünk egész sokat, természetesen nagyjából mindketten betartottuk a bolyozási zónát. Végül őt és egy másik urat otthagytam az utolsó 10-12 km-re, tempót váltottam és kirobbanó erőben kezdtem meg az utolsó etapot, ez teljesen feldobott. Kicsit meg is lepődtem hogy ennyire kívül vagyok a három órán, de utólag a terepre való tekintettel ez nem is volt reális, és az 52 km szembe szél sem segített ebben. Az biztos hogy az utolsó 25 km-en nagyon nagy tempóban jöttem, még a hátszéllel együtt is. Pepe közel távol nem volt már, és igazából mindenkit leráztam a végén akikkel nagyjából egy tempót mentünk végig és kerülgettük egymást. Ugyan három óra volt a terv, de ez nem lett kellően átgondolva a szintek miatt. Én nagyon elégedett vagyok ezzel az eredménnyel, és azzal hogy ilyen jól ment ez is, gyakorlatilag hullámvölgy nélkül. Volt még két megállás, egyszer pirosat kaptam a vasútnál, illetve egyszer kiejtettem a kezemből a kulacsot, amit maga Kropkó Péter hozott vissza nekem, aki egyébként gyakran ment előre kocsival és mindenkit nagyon biztatott, engem legalábbis többször a 90 km során. Köszönöm neki is. Összesen tehát négyszer álltam meg, plusz a futás elején egyszer hosszabban vizelni. A bringát végül a 77. helyen fejeztem be.
Bringa: 3:14:27 77/222
Depó2: 1:47
Ez elég sima volt. Nyilván lehet gyorsabban is, de én elégedett vagyok.
Futás:
A futást a 77. helyen kezdtem meg és két helyet javítva a 75. helyen fejeztem be.
Elvileg futásban vagyok a legerősebb, de ez versenyek végén mindig kicsit más. Az alapterv szerint két órát gondoltam ki, de titkon bíztam benne hogy ennél azért tudok jobbat, de nyilván nem tudtam mire számítsak, hiszen hosszútávú triatlon versenyen még nem voltam. Illetve a bringás emelkedők sem könnyítettek a futó időtervben. Mindenesetre jó lett volna jót futni.
Az elején, olyan 1 km-nél rögtön egy olyan hosszú vizeléssel kezdtem, amilyen még életemben nem volt:) csak folyt, csak folyt és nem akart megállni. A tóba elfelejtettem belepisilni, bringán meg csak a vége fele kezdett el kelleni. Ezután beálltam egy olyan tempóra ami érzésre jó lesz végig. Nem tudtam ez mennyi, mert nem volt nálam óra és a kör időimet sem tudtam. Futás alatt Miki feladott két gélt, két sótablettát, és ettem egy fél szeletet egy frissítő állomáson. Szépen egyenletesen futottam végig. Mint kiderült az első 2x7 km majdnem másodpercre ugyanannyi lett. Eseménytelenül telt az első két kör, a kisebb gyomorgondok és a matek az utolsó körben kezdődött. Bár megígértem magamnak hogy nem fogok semmit hajszolni, de azért mikor láttam hogy meglehet a hat óra, akkor vad számolásba kezdtem. Tettem ezt úgy, hogy a hasam elkezdett fájni egyre jobban. Valószínű egyébként hogy túl ettem magam. Ez is egy fontos tanulság lesz Nagyatádra, hogy a mai napon bevitt szénhidrát sok volt. Ezt majd át kell vennünk még Nagyatád előtt.
Szóval Miki is szólt hogy meglehet de gyorsítsak. Én is így számoltam. Mikor visszaértem a két km-es részről akkor kitisztult hogy 28:30-on belüli 5 km-re volt szükség, ami egyáltalán nem nagy ördöngősség, ha figyelmen kívül hagyjuk hogy egy féltávú triatlonverseny végén vagyunk és hogy nagyon fáj a hasam. Elkezdtem küzdeni, nem volt nálam óra, de picit éreztem hogy gyorsabb vagyok, azt nem tudtam van-e ez 5:30-as tempó, de már elkezdett fájni. Összeszorítottam a fogam és ahogy fogytak a kilométerek úgy lett egyre nehezebb. Mikor áthaladtam a célvonalon és a szpíker bemondta az 5:58:xx időt, nagyon nagy elégedettség öntött el. Tudtam küzdeni egy ilyen verseny végén valamiért, ami sikerült is. Összességében is elégedett lehetek a mai versenyzésemmel.
Futás: 2:00:34 75/222
A futás volt ugyan a gyenge pontja a versenyemnek, de ebben nem volt sokkal több ma. Egyébként is a futótempó általában attól is függ a versenyek végén, hogy mennyi maradt a versenyzőben, hogyan osztotta be az erejét, és ilyen értelemben egészében kell vizsgálni a versenyt. Végül a 75. helyen értem célba, ami számomra kitűnő eredmény, és az egész verseny bizakodásra ad okot Nagyatádot illetően. Kicsit a biztonságra is törekedtem a futó tempót illetően, de hát többek közt pont ezt is jöttünk gyakorolni. Jó kis verseny volt, tetszett.
Összesítés: 5:58:55 75/222
